1968-ban a Bánk bánban, Ottóként lépett először színpadra. Vendégszerepelt Európa számos színpadán, de a pécsi operakedvelők is megismerhették a hetvenes években, az itt töltött néhány éve alatt.
Horváth Bálinttól, a pécsi színházi, operaélet meghatározó személyiségétől Gulyás Dénes, jelenlegi zeneigazgató így búcsúzik:
"Még három hónap sem telt el azóta, hogy olyan művésztől búcsúztunk, akinek Pécs és a Pécsi Nemzeti Színház otthona, sikereinek helye, életének elválaszthatatlan része volt. Még friss a fájdalom, nagyszerű karmesterünk elvesztése miatt, s ebbe a fájdalomba újabb búcsú, újabb emlékezés, szomorú összegzés és ismét gyász karol. Meghalt Horváth Bálint. Ilyenkor általában a távozó nevéhez fűzik a megemlékezők, hogy; a kiváló színész, rendező, táncművész, énekes, karmester, díszlet, vagy jelmeztervező. De Pécsett ki ne tudná, aki színházba járt, ki volt Horváth Bálint? Hiszen nagyszerű produkciókban és a legnagyobb szerepekben hallhatta és csodálhatta a közönség gyönyörűen, fényesen, tisztán csillogó tenor hangját. Vonzó megjelenése, a szerepeket tisztán festő színészi játéka és hibátlan technikával énekelt szerepei tették őt a legnagyobbakhoz mérhetővé. Magam még egyetemistaként hallottam őt először az Erkel Színházban Turidduként. Aztán az összes szerepében megnéztem, a Traviata Alfrédjától a Carmen Don Joséjáig. Csak ültem ott a nézőtéren, s ahogy hallgattam, egyre erősebben akartam én is felkerülni arra a színpadra, ahol ő énekelt. Nem csak egyszerűen tetszett, amit és ahogy csinál, hanem a lénye, zeneisége, hangja, muzikalitása, színpadi jelenléte az egyszerű csodálaton túl, amit belőlem kiváltott, mint katalizátor is működött, hiszen minden előadása után csak nőtt bennem a vágy, azt csinálni, amit ő. Pedig színházról, színpadról, zenéről, operáról, éneklésről, énektechnikáról, szerepekről szerepformálásról soha nem beszélgettünk. Azt hiszem az a tudás, hogy szavak, szóban megfogalmazott tanítás és tanácsok nélkül mégis formálni, alakítani képes egy művész, csak a legnagyobbak sajátja. Sorolhatnánk hosszan szerepeit, bemutatói számát, utazásainak sikerét, s megpróbálhatnánk a neki szánt tapsok perceit összeadni, hány nap, vagy hét, vagy hónap telne ki belőle.Ezek mind mérhető, számon tartható, s az ő megítéléséhez szinte semmit hozzá nem adó puszta adatok. Horvát Bálint életében, művészetében éppen a meg nem mérhető, fel nem térképezhető, az egyedi, a titkos, a megmagyarázhatatlan varázslat az, amiért emlékezni fogunk rá, amiért érdemes volt és lesz színházba járni. Isten veled Bálint!"
Gulyás Dénes
